[Svájc szövetségi mezőgazdasági és környezetvédelmi intézetében tartott megbeszélés során…] Utoljára került szóba az Európa közepén kialakulóban lévő talajtani adathiátus. Miután beszámoltam az EU első egységes talajfelvételezésének módszertanáról és a laborvizsgálatok státuszáról, sajnálkoztam, amiért Svájc eddig nem csatlakozott a programhoz. Így pedig a program eredménye olyan térképek sora lesz, amelyeknek a közepén kényszerű hiányt jelezve jelenik meg Svájc kontúrja. Azt is érdemes figyelembe venni, hívtam fel rá a figyelmüket, hogy minden jel szerint nem egyszeri felvételezésről van szó. Az EU talajmonitoring-rendszere alakul ki éppen, és igencsak érdemes volna összehasonlíthatóvá tenni a svájci talajokról begyűjtött ismereteket a környező világéval.
Semmi bántó nem volt a szavaimban. (Miért is lett volna?) Jóval inkább biztató hangnemben ecseteltem a lehetőségeket. A derék svájci tudósok bólogatva hallgattak, közben kényelmetlenül fészkelődtek székükben. Hosszas válaszában Meuli ecsetelte saját, jól bejáratott rendszerük előnyeit. Erre én bólogattam és fészkelődtem kényelmetlenül. Svájc talajmonitoring-rendszere, akárcsak Magyarországé és a többi olyan országé, akiknek van saját nemzeti talajmonitoringja, jobban megfelel a helyi igényeknek, mint egy óhatatlanul általánosító összeurópai. Meuli tisztában volt az országos és kontinentális rendszerek előnyeivel, és pártolta is volna országa csatlakozását az összeurópai törekvésekhez. De valahogy nem akarózott kijelentenie, hogy valóban csatlakoznak. Beszéde közben a kibúvót fürkésztem, mikor mondja már el. Pénzügyi, szervezési vagy munkaerő-kapacitási problémákra számítottam. Végül a sok feltételes mód után kibökte fő gondját. Az igazi indok felkészületlenül ért.
– Mi itt, Svájcban nagyon sokat adunk a precizitásra. Mintavételezéshez csakis talajfúrót használunk. A hebehurgya ásóval szemben a megbízható fúró garanciát jelent a mintavétel pontos mélységének megtartására.
– Ha jól értem, nem bíznak benne, hogy felvételezőink ásóval pontosan a talaj felső húszcentis rétegéből tudnak mintát venni.
– Furcsán hangozhat, de így van. A mintavétel ásóval sohasem lehet pontos. Teljesen más eredmények születhetnek.
– Sajnálom. Ezek szerint marad a fehér folt Európa új talajtérképeinek közepén.
– Ezt nem szeretnénk.
– Valóban jobb lenne, ha Svájc csatlakozna.
– Jobb. De nem szeretnénk ásóra váltani. Javasoljuk, hogy az EU térjen át a talajfúrós mintavételre. Akkor csatlakozunk.
– Tekintettel arra, hogy a mintavételezés az egész EU-ban ásóval történik, ez nem túl reális. Az első felvételezéshez huszonöt ország több száz felvételezője ugyanazt a típust kapta, és sehonnan nem érkezett panasz.
– Ebben az esetben nincs módunk a csatlakozásra.
– Ne érts félre. Szeretem a talajfúrót, sokat is használtam. Kisebb földkupac, kevesebb kosz. Tiszta ügy. De az ásó a feltalajra ugyanúgy megteszi. Ráadásul homokra és agyagra egyformán használható. A talajfúrónál különböző fúrófejek kellenek az eltérő talajokra, ez bonyolítja az ügyet.
– A megfelelő fúrófej kiválasztását könnyű megtanulni.
– Lehet. Viszont a mintavételezésnél pontosan kimért percekről van szó, az ásó egyszerűbb, gyorsabb.
Egyre hülyébben éreztem magam. Itt ülök a gondosan kidolgozott és tökélyre fejlesztett, mondhatni óraműpontosságú eljárások hazájában, és arról győzködöm a derék hazafiakat, hogy nyugodtan adják fel legbelső, velük született meggyőződésüket, amiknek helyességét naponta erősíti meg nyugodt, gazdag, kiszámítható és biztonságos életük. Helyette kövessék a slendrián Európát. Görögországtól Belgiumig, benne magyarokkal meg hasonló nemtörődöm népekkel, akik még egy olyan triviális helyzetben, mint a talajmintavétel sem törekszenek a legjobbra. A talajt ásóval böködő barbár módszerrel együtt bizony vegyék át a hanyag eljárás mozgatórugóját, a külső világ zűrzavarát okozó hitvány mentalitást! Adják fel identitásukat, ne legyenek csak svájciak! Legyenek csupán európaiak!
Majdnem el is hagyta a számat a rövid felszólítás, szerencsére Meuli megelőzött.
– Rendben. Előteremtjük a pénzt, és csatlakozunk a programhoz. De minden ponton két mintát veszünk. Egyet ásóval, egyet fúróval. Meglátjuk, mit mutatnak az eredmények.
Fellélegeztem, nagyszerű kompromisszum született. Mehettünk ebédelni.
Az apró étkező néhány asztalánál csöndben kanalazták levesüket az ebédszünetre betérő dolgozók. A szerény választék csupa egészséges fogásból állt, de a tálalópultra kitett étkek közül választható volt natúr sertéshús és tortaszelet is. Vendéglátóim mind a leves-saláta kombinációt tették tálcájukra. Követve őket, magam is így tettem. Csakúgy, mint a társaság legkövérebb tagja, a súlyos combjait extra méretű nadrágban, hasa, melle és karja tekintélyes háját kettőre való anyagból varrt ingben cipelő elméleti talajtanos is. Ilyen gondterheltnek svájcit az egész úton nem láttam. Patakzott róla a víz, ahogy hurkaujjaival villájára böködte a salátáját, és lekonyuló száját alig kinyitva szippantotta be a közösségi ételt. Szomorú tekintete közben rá-rátévedt a magukra hagyott sült húsokat kínáló pultra, és olyankor még homályosabbá vált. A jutalomalmalevet lemondóan hörpintette ki, és úgy szaporázta lépteit a menzáról kifelé, mintha így hamarabb mehetne délután haza, ahol minden jel szerint egy hatalmas sült kolbász várja, szalonnás speclivel, mellé egy jó pofa sörrel.
Svájc csatlakozott az európai talajfelvételezéshez, és hamarosan megajándékozta a világot az általam ismert egyik legbizarrabb tudományos munkával. Egy vezető talajtani szaklap, a European Journal of Soil Science közölte az eredményeket, miszerint egyazon helyről, közvetlenül egymás mellett fúróval és ásóval vett talajminták vizsgálati értékeiben szignifikáns különbség nem található.
A korszakosnak talán mégsem nevezhető felfedezés mellett a téma gondos körüljárásának lett egy jóval fontosabb hozadéka. Mindenki fellélegezhetett, az Európai Unió alpesi zárványában nem tátongott tovább talajtani adathiány.