Hetedhétország

Barátainkkal régóta vitáztunk a természeti folyamatok megismerésének és az emberi viszonyok kibontakozásának a lehetőségéről. Elképzelésünk szerint mindezeket semmi nem nyújtja teljesebben, mint egy közös szőlőskert pincével. Ahol egyedül vagy társaságban, könyvbe mélyedve vagy beszélgetve, munkával vagy csöndesen szemlélődve kerülhetünk kapcsolatba mindazzal, ami érték.

Addig terjesztettük ezt a gondolatot, amíg volt osztálytársnőnk szólt, tud egy olyan pincét, amiről mindig álmodoztunk. Egy köpésre Keszthelytől. Pontos leírást kaptunk a helyről és az oda vezető útról. Nem húzhatjuk tovább a döntést, vagy most cselekedjünk, vagy maradjunk kávéházi okoskodóknak.

A hírt a következő baráti összejövetelen értékeltük, heten, mindannyian a legkülönbözőbb egyetemek után épp hazaért gimnáziumi osztálytársak. Nem sokat töprengtünk, a hét elhatározás kiáltványszerűen csengett egybe: cselekedjünk!

…

Azonmód felkerestük az apró birtok tulajdonosait – falubeli özvegyasszonyt és fiát – megegyezni az adásvétel részleteiről. Zorrót felhatalmaztuk a szerződés megszerkesztésével. A kilencvenezer forintos vételárat hétfelé osztottuk. Egy hét múlva már a földhivatalba vihettük az aláírt kontraktust és nekiállhattunk új életünk megünnepléséhez.

Már az első fröccs közben megvolt a név. HETEDHÉTORSZÁG.

A második fröccs közben örültünk a névnek. A harmadik fröccs után alkotmányozó üléssé alakult a hét tag addig rendezetlen eszmecseréje, és egész éjszakás vita alakult ki az alaptörvény filozófiai alapjairól, szerkezetéről és tartalmáról. A főképp Puli és Cuci által prezentált történelmi példák sorra vétele után, az ötödik fröccs végére rögzítettük, csakis olyan alkotmány jöhet szóba, amelyik demokratikus, a jogok és kötelezettségek egyensúlyán nyugszik, és hosszú távra biztosítja Hetedhétország fejlődését és gazdagodását. Kétfröccsnyi idő ráment a „fejlődés” és „gazdagodás” szavak értelmezésére. Végül saját lelki és szellemi emelkedettségünk – aktuális hangulatunktól független – perzisztenciáját egyhangúlag deklarálva képesek voltunk elrugaszkodni a puszta feltételezések és absztrakciók útvesztőitől. Megállapodásra jutottunk. Olyan alkotmány kell, amely világos és érthető, nem bonyolódik ködös fejtegetésekbe, biztosítja az anyagi gazdagodást, ám azt leválasztja a haszonelvűségről. Ily módon stabil alapokon állítja magasabb eszmék szolgálatába Hetedhétország jövőjét. A nyolcadik fröccsre félreérthetetlenül kimondtuk az eddig kerülgetett célt: azt szeretnénk, hogy Hetedhétország minden értelemben aranybányává változzon. Még ugyanazon pohár mellett néhány aranyköpés kíséretében rájöttünk, ha komolyan gondoljuk az anyagi és szellemi értékek egységét, ehhez fizikai aranyra is szükség lesz. Felvetettem, a zalai földtani viszonyok között erre csak úgy van esélyünk, ha mi magunk ássuk el. Ellenvetés nem mutatkozott, sőt Cuci javasolta, a félreértések elkerülésére ezt az alkotmányban is rögzítenünk kell. Tekintettel siralmas pénzügyi helyzetünkre, amit ráadásul a kertvásárlás belátható időre még alaposabban visszavetett, nem tűnt járhatónak az út. Gina mégis megkockáztatta, tegyük halasztott érvénnyel kötelezővé. A zúgolódást csak a pincér feltűnése csitította, tálcáján hét fröccsel. A lélegzetvételnyi szünetben Sziszi új megoldással rukkolt elő. Az aranyelásás ugyanúgy tartozhat a jogok, mint a kötelezettségek közé! Így már mindenkinek tetszett. De még nem volt kerek. Attól, hogy egy-egy aranyat elásunk, Hetedhétország még nem lesz aranybánya Ennél többre van szükség. Biztosítani kell ennek folyamatosságát, míg mindenhol arany nem lesz – okoskodtunk. Mindig új aranyat hozni lehetetlenség. Abból kell megvalósítani a célt, ami van. Ez az egyetlen logikus megoldás, szúrta közbe Sziszi. Elég a dumából, mindent tisztáztunk, vessük papírra, sürgette Guppi. Igaza volt. Már jócskán az éjszakában jártunk, közeledett a záróra, és a fontos kérdéseken túljutottunk. Papírt, tollat vettünk elő, a poharakkal teli asztalon helyet csináltunk az íráshoz, a szövegezést Pulira testáltuk. Mielőtt nekiállsz, ne feledjük, az alkotmány akkor jó, ha konkrét és univerzális. Időtől, helytől függetlennek és mindenkire egyaránt érvényesnek kell lennie – emlékeztetett Cuci, a bortól ügyetlenné váló nyelvmozgással. És ne legyünk követelőzők. Jöjjön előbb a jog, aztán a kötelezettségek – nézett fel a papírból Puli. Mindenki látni akarta, amit ír és beleszólni, ha pontosításra érzett szükséget. Közelebb húztuk a székeket, mintha nem is alkotmányozó ülés, hanem holmi szőlőhegyi kupaktanács volnánk.

A harmadik változatra megszületett az eszme-, társadalom- és jogtörténeti ugrás. A formájában letisztult, tartalmában átfogó, élőre és élettelenre egyaránt figyelemmel lévő, a transzcendenst anyagiba ágyazó, boldog elégedettséget garantáló alaptörvény. Az alkotmány, amit a köznyelv azóta „Aranyelásási jog” néven emleget.

HETEDHÉTORSZÁG ALKOTMÁNYA

Bárki, bárhol, bármikor aranyat eláshat, ha azt bárki, bárhol, bármikor megtalálja, köteles a birtok határain belül, a következő hét nap valamelyikén, hét különböző helyre elásni, oly módon, hogy abban logikai elvek ne vezessék.

Több paragrafusnak nem éreztük szükségét, de még záróra előtt szóbeli törvényeket alkottunk. A közteherviselésről, az egyszerű többséggel történő döntéshozatalról és az öröklésről, mely szerint az elhunyt része sorban a hátrahagyott hat, öt, négy, három, kettő és egy birtokába száll, míg az utolsó, feltehetően bölcs öregséget megélt alapító atya, azt csinál vele, amit akar. Kedvenc unokájára hagyhatja, az egyházra, vagy a falu legszebb lányára, pénzzé teheti vagy fölégetheti, mielőtt elszállna a zalai dombok fölött.